2013-06-Június

Részletek

Megjelent: 2013. június 02. vasárnap, 22:18

Csak egy kicsit tértünk le a szokásos útvonalról, kicsit kevésbé látogatott helyre indultunk. Azonnal egy csomó új, lefényképezendő növénybe botlottunk.

A nagy bakszakáll kimagaslott a növényzetből, pedig a fűfélék is jó magasra nőttek, mind szórja a pollenjét (szemem-orrom-fülem bánja). Érdemes a fotóra kattintani, hogy eredeti felbontásban meglásd a virág apróbb részleteit, szerintem egészen szokatlan és bonyolult virágzat.

És ugyan 2-3 héttel később fotóztam, de mégis ide kívánkozik a bakszakáll termése: hasonlít a pitypangéhoz, csak jóval nagyobb, és persze a szára erősebb, és a szárán is vannak levelek...

A következő növényt nem ismertem korábban, de sikerült kideríteni: ez a koloncos bajnóca, vagy koloncos legyezőfű, és olyan helyes a latin neve, hogy azt is ide írom: Filipendula vulgaris.

 

A farkas-kutyatej szirmai olyan vörösek lettek, hogy nem lehet kihagyni a fotóját:

 

 

Legtöbb növény neve olyan fura-érdekes-szokatlan, szinte érthetetlen, hogy adhattak ilyen nevet egy növénynek. Ilyen az alábbi terjőke kígyószisz is:

Azt tartották róla, hogy véd kígyómarás esetén. Miután kiderült, hogy nem, nem véd, akkor elfelejtették a többi jó tulajdonságát, állítólag sok jó anyag van benne, kiváló gyógynövény lehetne, csak nem kígyómarásra...

A következő növény is fura nevű, de őt a mai napig megbecsült gyógynövényként használják. Engem a kerti tátikára emlékeztet, kicsiben. Hogy miért gyújtovány, azt nem látom, de hogy nem fű , az biztos

 

Sajnos, a következő növényt nem ismerem, és nem is tudtam azonosítani. Kb. egy méter magasra nő, csoportokban sárgállik a hegyoldalban. Köszönettel veszem, ha felismered, és írsz nekem, vagy az üzenőfalra!

Az üstökös gyöngyike, a fürtös gyöngyike rokona az egyik kedvenc virágom volt június elején. Liliomféle, hagymás növény. A felső, lila színű, elegáns virágzat meddő, csak arra való, hogy csalogassa a rovarokat; az alsó, színtelen virágok a termősek.

 

 

 

 

 

 

A következő növény azonosítása számomra elég nehéz feladat. Sok hasonló, fehér ernyős virágzatú, magas, hasonló levelű és hasonló szerkezetű növény létezik, és terem is az erdőben. Ugyan találtam egy hasonló fotót, ami szerint ez turbolya, és nagyszerű fűszernövény. Van olyan internetes oldal, amelyik azt taglalja, hogy ez a mezei-erdei változat egy agresszív gyomnövény, és mindent meg kell tenni az irtására.  Azonban hasonló pl a kutyapetrezselyem is, más neveken: ebzeller, mérges ádáz, ádázó bürök...és akkor egy súlyosan mérgező növényről van szó, az Európa vadvirágai c. könyv a gyilkos csomorikához és a foltos bürökhöz hasonlóan mérgezőnek titulálja. De azért ez most inkább turbolya. Számomra csak az a tanulság, hogy semmilyen növényt sem szabad alapos ismeretek nélkül begyűjteni! Két év távlatában már tudom, hogy ez az Orlay turbolya.

 

 

 

 

 

 

 

Ennek az alábbi gombának a lemezeit és a szárát nem vizsgáltam meg, így nem lehet eldönteni, hogy pontosan micsoda. A lehetőségek:

• barna porhanyósgomba, ekkor ízletes, de kellemetlen földszagú;
• tőkegomba: ha fenyő tőkegomba, akkor mérgező, ha ízletes tőkegomba, akkor ízletes

Én ezeket a bizonytalan gombákat (illetve én vagyok bizonytalan, hogy mi ez a gomba ) egyszerűen nem szoktam leszedni, mert vigye el az, aki tudja, hogy ehető-e.

 

 

 

 

Megint csészegombába botlottam: ez most egy gyakrabban előforduló barna csészegomba. Nehéz észrevenni, mert jól leplezi magát; a színe abszolút rejtőszín, szára nincs, ezért teljesen beleolvad az avarba. Ha azonban egyet találunk, érdemes körülnézni, mert seregesen szokott előfordulni. Ehető, fűszeres gomba. Ha beszakadozott a széle, és kissé lilás színezetű a belseje, akkor az már a tulipán csészegomba, és erősen mérgező!

 

A selyemgombák a galóca-félék családjába tartoznak, latin családnevük az Amanita. Az alábbi egy nyersen mérgező fajta, de a rosszhírű rokonsága miatt egyszerűbb kihagyni az étrendből .

A következő gomba egy óriás selyemgomba, vicces módon egy máltai keresztet formál a kalap tetején levő  fehér burok-maradvány. Nyersen mérgező, mint a korábbi selyemgomba is.

Mivel egy kiváló angol nyelvű könyvet (Roger Phillips: Mushrooms and other fungi of Great Britain & Europe) használok rendszeresen gombahatározóként, gyakran visszafelé keresek: ha megtalálom az angol nyelvű könyvben, akkor latin neve alapján próbálom megtalálni a magyar nevét. Így jártam a következő selyemgombával is: a Tawny Grisette nevű Amanita fulva magyar neve a Wikipédia szerint rőt selyemgomba. Természetesen ennek is inkább kerülendő a fogyasztása, de jól néz ki. A fiatal példányok kalapja ilyen tojásdad, később szétterül, kilapul.

Az oroszlános út mentén találkoztunk ezzel az ezüstös levelű sárga virágú növénnyel. Nem tudtam még azonosítani, várom az olvasó útbaigazítását, ha ismered, írd meg!

 

 

Biztonság kedvéért: a peremizs a növény neve, a rajta pihenő lepke a fehérpettyes álcsüngőlepke (Amata phegea); épp most van főidénye, ezért tömegesen látni erdőn-mezőn röpködni ( a lepkét, nem a peremizst).

 

A réti sóska olyan savanyú, mint a kerti sóska, hiszen ugyanazt az oxálsavat tartalmazza mindkettő (ami gátolja a vas felszívódását, ezzel jót tesz hemokromatózisban). Állítólag a réti sóska kora tavaszi levelei igen finomak salátában.

 

Az apjóbojtorján sokféle célra használt gyógynövény: fogkrémek adalékanyaga, törököblögető, gyomor-és epeteák alapanyaga.

 

 

 

 

Zárásképpen még egy naplemente: tudom, hogy volt már korábban hasonló, de a fények ilyenkor olyan fantasztikusak, nem lehet kihagyni...

2013-04-Április

Részletek

Megjelent: 2013. április 03. szerda, 17:50

 

A húsvét elmúltával újra útrakeltünk. Végre előbújt az a sok növény, amiknek már rég itt az ideje: odvas keltike, ibolya, és persze a "gombámat" (ld. 2013.március vége) is lelkesen mutogattam a nordic walking edzőtársaknak. Teszteltem a csapatot: mindenki simán elment az út mellett 1 m-re levő gombacsokor mellett, úgy kellett visszahívni őket, hogy megmutassam nekik a kis piros gombákat.

 

A számítógépem mögött egy erkély van, ami a cseresznyefa lombjának szintjén van. Mivel az ablak hővisszaverő réteggel készült, nem lehet belátni, folyton itt táncolnak az ablak előtt a madarak. Mostanában sok díszes madárfaj nyüzsög errefelé: a meggyvágók már hetek óta csapatostul jönnek, az őszapó párban jár, néha többen jönnek. Láttam süvöltőt is, ami egy meggyvágó méretű, bordó hasú madár, elképesztő színfolt a kertben. A csonttollú (Bombycilla garrulus) viszont hatalmas bandákban jár erre. Érdekes, ahogy hirtelen lecsapnak egy fára, szinte minden ágvégen ül egy madár, és úgy ülnek itt, mintha sosem akarnának elmenni. Aztán egyszercsak mégis meggondolják magukat, és egy pillanat alatt odébbál az egész társaság. Nagyon látványos madarak, sikerült néhányat lefotóznom. A legviccesebb az a madár volt, amelyik hosszan üldögélt nekem háttal, de egyfolytában a nyakát tekergette. A középső fotón épp teljesen hátrafordította a fejét (úgy néz ki, mint aki jön, pedig megy ). Korábban azt hittem, hogy csak a baglyok tudnak ilyen vicces mutatványt előadni, de most kiderült, hogy több madár is tudhat ilyet.

Ez egy fiatal madár lehet, még nincs kifejlődve az élénkpiros csík a szárnyán. Lehet, hogy ha lenne piros csíkja (=öreg), akkor nem tudná így tekergetni a nyakát . A következő két fotón olyan madarak vannak, amelyeknek már van piros csíkja (nem is tekerték hátra a nyakukat).

 

 

Itt pedig a hangja is meghallgatható:

 

Lefotóztam az ablakon át a fára települt csapatot, de nem fért mindegyik a képre. Ezen a fotón 24 db madár látható, és még volt néhány kicsit távolabbi ágon ülve. Fantasztikusan néz ki a cseresznyefa ilyen díszekkel!

 

Ezek a madarak tél végén szoktak megjelenni nálunk (a kertben...), mikor északon, az élőhelyükön nem találnak ennivalót, akkor csapatokban délebbre jönnek portyázni. Állítólag a kertészek utálják őket, mert a gyümölcsfák bimbóit lecsipkedik, kárt okozva ezzel a várható termésben. Idén április 12-én mentek el tőlünk a csonttollúak.

 

Április 8: ma már az időjárás is tavaszias lett: a hőmérő 10 fok körüli hőmérsékletet mutatott, a nap pedig kisütött! Igazolásképp itt a téltemetőnk (márciusi történet) képe: szépen megerősödött, és a két virág helyén két kis magburok van.  Tehát tényleg temethetjük végre a telet!

A tényekhez persze az is hozzátartozik, hogy a reptér csücskében még mindig van hó, pedig szerintem a városban járva ezt el sem hinnénk. Április 12-én már csak 3 tenyérnyi hó volt ebből a  foltból.

És ugyanekkor a fűben két nünükét is láttunk elszántan baktatni. Nem tudtam korábban, hogy ezek a nünükék milyen erősen függenek a vadméhektől: a lárva kikelvén egy virág tövén, felmászik a virághoz, hogy belecsimpaszkodjon egy vadméhbe, és a fészkében telefalja magát. Ha véletlenül nem vadméhbe csimpaszkodik, elpusztul, nem lesz belőle kifejlett rovar.

 

Az első igazán meleg tavaszi napon a vitorlázó repülők is belehúztak, hogy pótolják a lemaradásaikat, de lehet, hogy csak a hangárt takarították, és kitették a gépeket szellőzni. A fotón 3 egyforma festésű gép látható, de volt még egy mostohatestvér is elbújva a hangár közelében, neki nem jutott a sárga festékből.

 

 

Az avarszinten élő növények ilyenkor gyorsan elintézik a virágzást és a napfény begyűjtését, mert ha lombosodnak a fák, erre már nem lesz mód. Ettől viszont gyönyörűséges az erdő talaja: felénk most az odvas keltike alkot szőnyeget, óriási örömöt okozva nekem, és a többi arrajáró szemlélődőnek.

Annyi dolog bújt ki hirtelen a melegben a földből, hogy egy nordik-túrát a fotózás kedvéért lanyhábbra vettünk: lényegében minden növényt szemrevételeztünk, jobbról-balról lefotóztam, és mentünk a következőhöz. Állatfotók nem készültek, mert a fekete harkályt, ami Éva szerint géppuska-szerűen kalapálja a fákat, nem sikerült kapásból lefotózni;  a zöld gyík pedig előbb elmenekült, minthogy eszembe jutott volna, hogy le kéne fotózni. A növények nem tudnak elmenekülni előlem...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Naponta találkozunk újabb és újabb növényekkel és állatokkal. A növények teljesen megkergültek: a márciusban esedékes virágok és a júniusiak is mind szinte egyszerre virítanak. Nem győzök utánanézni, mi is épp az, amit lefotóztunk. Az állatokkal kicsit egyszerűbb a helyzet: egyrészt kevesebb faj létetik a környékünkön, másrészt könnyebb őket azonosítani, harmadrészt le sem tudom fotózni őket, rendszerint előbb továbbállnak, minthogy elővenném a gépet - illetve a telefonomat. Mert gyakran telefonnal kapom le, ami elénk kerül. És ezek is meglepően jó fotók. Példa erre a kicsi vízisikló, amelyik bátran átvágott előttünk, majd menekülőre fogta a fűben: én meg utána! Folyamatosan fotóztam a telefonommal, mígnem úgy döntött, hogy megpróbálkozik a megijesztésemmel. Megállt, felemelte a fejét, és afféle fenyegető pózban a nyelvét nyújtogatta rám. Tudom, hogy a nyelvnyújtogatás nála a szaglászást jelenti, mégis nagyon tetszett, hogy egy kis ( kb 40 cm hosszú ) sikló megpróbál megijeszteni.

 

A sárga cserebogár elvben majd 1-2 hónap múlva kéne, hogy előkerüljön. Mi már többel is találkoztunk a reptéren.

 

Lényegében az egyik legérdekesebb feladat a talált növények azonosítása. Örülök, hogy nagyon sokat eleve ismerek, van, amire van tippem, és többször kiderül, hogy talált, és van, amire tippem sincs. De utánajárok, kiderítem, és az élmény. Kár, hogy egyre nehezebb új neveket tanulni... Azért, ha valamit rosszul határoztam meg, kérem a hozzáértő olvasót, írjon, hogy kijavítsam!

Például ezt a hagymás-fogas-írt először félrehatároztam, de szerencsére az újabb és újabb növények miatt folyton lapozgatom a könyveket, és gyanús lett, hogy ez az a növény, amelyik a levélnyelek hónaljában hoz kicsi hagymácskákat (ezek a fotón is látszanak kicsi, sötét gombócok) ,amik aztán lepotyognak az avarba, ahol áttelelnek, és tavasszal hajtanak: ez egy eléggé unortodox módszer, de tetszik! Tehát: hagymás fogas-ír!

Mivel elég erősen felmelegszik a levegő napközben, estefelé megyünk gyalogolni. A lemenő nap fényében egészen szép felvételek készülnek, mint a következő két fotó is. A fotókon csak kivágás, átméretezés, egymás mellé másolás műveleteket végzek, semmi szűrő, vagy hasonló huncutság nincs bevetve.

Egyik este az úton keresztben fekve találtunk egy 3-4 méter hosszú vékony fatörzset. Mivel gyakran járnak arra biciklisek is, akiknek ez komoly veszélyt jelent, megfogtuk, és félretettük a fák közé. És jótettünk elnyerte jutalmát:egy nagyon jó állapotú pisztricgombára találtunk.

Elvetődtünk a Szépvölgyi út feletti sziklamászó helyre is, és megállapítottuk: az itteni szikla is emlékeztet valami állat-félére, mint az Oroszlán-szikla.

 

Leánykökörcsin-nézőbe sajnos későn érkeztünk, mindkét értelemben: már eléggé elvirágoztak, és esteledett is. De hála a jó objektívnek, még így is sikerült néhány fotót készíteni a mezőn, ahol rengeteg kökörcsin volt egy kis területen.

 

 

 

 

2013-05-Május

Részletek

Megjelent: 2013. május 11. szombat, 21:49

A hirtelen jött tavasz - ami majdnem nyár - hatására minden tavaszi növény eszeveszett tempóban kivirágzott, és erősen felgyorsított tempóban el is virágzott. Így aztán szinte félek, hogy ha valamiről nem igazán sikerült a felvétel, akkor vajon legközelebb, ha arra járok, vajon meglesz-e még.

 

 

 

 

 

Ez a zsálya-fotó az egyik kedvencem májusból: olyan szépek a fények, szinte 3D-ben vannak az ajakos virágok.

Sajnos többféle akadálya van a nordikolásnak, de szerda este Andrásékkal felszaladtunk a János-hegyre. Az emelkedő egyes pontjain bizony meg kellett állni pihenni. Az egyik sporttárs úgy nézett ki, mint aki épp zuhanyozik; a fülledt, párás időben mindenki megizzadt.

Arra figyeltem fel, hogy a János-hegyen sokkal nagyobb Salamonpecsét nő, mint felénk, a Gugger-hegyen. Szerintem háromszor olyan hosszú szára van, mint a nálunk levőknek. Megszámoltam: ennek itt 17 virágfürt lóg a szárán, felénk átlagosan hármat látni egy-egy növényszáron. Gondolom, a talaj, meg a napsugarak beesési szöge... Vagy tud valaki valami másról is?

 

Mindig nagyon tetszettek azok a virágok, amik fiatal formában egészen más színűek, mint teljes kibomlott állapotban. A tüdőfű-félék mellett ilyen az erdei gyöngyköles is. Ezen a fotón még két szorgos rovar is van :-D

Az ernyős sárma sok névvel bír: ernyős madártej , kígyóvirág; külföldön betlehem csillagának is nevezik.

 

A márciusban talált Microstoma Protracta helyének közelében megint érdekességre leltem: a fehér madársisak (Cephalanthera damasonium) errefelé viszonylag ritka virág, és most több tő is kihajtott. Mint megtudtam, védett orchidea-féle. Ausztriában többet is láttunk belőle, de itt, a Kecske-hegy alatt, és a János-hegy oldalában is volt néhány.

 

Egyik nap egyetlen egy szépséges kék pomponos virágot láttam a reptéren, feltűnően magas volt, kb. 30 cm. Számítottam rá, hogy nem sikerül használható fotót készítenem róla, így is lett. Nagyon pontosan megjegyeztem, hogy hol volt, mert vissza akartam találni hozzá. Vasárnap, ebéd után botra pattantam, és az erős szél ellenére fotós felszereléssel a hátamon útrakeltem, hogy lefotózzam a virágot.  Mikor a reptérre értem, szembejött egy bácsi és egy néni. A néni kezében egy szépséges vadvirág-csokor, amihez a bácsi vidáman bóklászva hozta az újabb és újabb virágokat. Egyből balsejtelmem támadt. Mikor elhaladtak mellettem, félve vizslattam a csokrot, nincs-e benne a kék virág. Nem volt! Sajnos, a korábbi helyén sem volt, félek, hogy már korábban felfedezték és letépték.  Leginkább az a rossz, hogy tudom, mire hazaér valaki egy ilyen csokorral, egyből a kukába hajíthatja, ezek a virágok nem fognak feléledni a vázában. Olyan nagy kár, hogy ezt mindenki saját bőrén akarja megtapasztalni, esetleg többször is, és közben elviszik a legszebb virágokat, nem lesz mag belőlük...És fotó sem! És a többi arrajáró ember sem élvezheti a látványát!

 

 

 

 

 

 

 

 

Sok időbe telt, mire kiderítettem: ez a növény a koshomlok vagy útszéli zsázsa. Magokkal és hajtásokkal egyaránt szaporodik, mindent bevet a fennmaradásért, ha valahol sikerül megtelepednie. Valóban, van belőle több is a hidegkúti reptér környékén.

 

 

 

 

 

 

 

Mikor idén megláttam két nagy ezerjófüvet az út mellett, oda voltam a gyönyörűségtől, hogy az út mellett virítanak, és nem tépik le őket az emberek. Aztán másnap olyan sokat láttam, hogy méginkább oda voltam, és egy csomó fotót készítettem. Két színváltozatot tudtam megkülönböztetni: egy szinte fehér változatból kevesebbet láttam,  a szokásos rózsaszín pedig gyakran fordul elő. Számomra hihetetlenül szép ennek a virágnak a sötét színű erezete, az ívesen kihajló porzói, és egyáltalán, az egész csodaszép!  5000 Ft az eszmei értéke (védett ugyanis).

 

 

 

Azokon a helyeken, ahol áprilisban odvas keltike-szőnyeg borította az erdő talaját, most a kisvirágú nenyúljhozzám, egyszerűbben nebáncsvirág alkot összefüggő réteget. Ugyan pici sárga virága nem látványos, de a sűrű, szőnyeg forma mégis nagyon jól mutat.  A nebáncsvirág a termése miatt kapta ezt a nevet: ha az érett termést megérintjük, az robbanásszerűen felnyílik, és szanaszét szórja a magjait.

 

 

 

 

Ez a növény hasonlít a foltos árvacsalánra, de egészen speciálisan foltos; konkrétan csíkos. Vadvirágok között nem találom, pedig erdőben találkoztam vele...

 

 

 

2013-03-Március

Részletek

Megjelent: 2013. március 21. csütörtök, 18:26

Belekóstoltam a klasszikus sífutásba, ami ugye a nordic walking eredője: a sífutóknak találták ki ezt a kétbotos edzést nyári szárazedzés gyanánt. Hát meg kell mondjam, ég és föld a két sport! Az a kicsi, könnyű, vékony futóléc, ami csak az orrán kapcsolódik a cipőhöz, hát nem igazán jól irányítható, fékezhető, miközben csúszik. Legjobb nagyon-nagyon enyhe lejtőn lefele menni, mert kevés botozással, lépéssel is lehet haladni. Erős lejtőn fékezni kell, ami nekem nem igazán sikerült. Felfele meg harcolni kell: kis emelkedőn még csak-csak felharcolja magát az ember, na de  komolyabb emelkedőn ki kell lépni a nyomból és halszálkázni, különben holtan esik össze az oxigénhiánytól. Jó vagyok lesiklásban, de az teljesen más!

Szó se róla a futópálya mellett is sok szépet lát az ember, bár egyes elvakult sífutók azt hiszik, hogy a lesikló pályán az ember nem lát semmit. De ez a gyönyörű barka valóban a futópálya mellett volt.

 

Hazaérve újra belevetettük magunkat a gyaloglásba. Az időjárás nem számít, csak mehessünk. Az a jó, hogy egyre hosszabbak a napok, így könnyebb időt egyeztetni, mikor is tudunk menni. Persze leginkább 4 után, de legalább már nem lesz sötét, mire visszaérünk. És szépséges alkonyi képeket láthatunk.

 

Kitavaszodott: már a pilóta-oktatás is megkezdődött, kétszemélyes géppel körözgettek, fel-leszálltak a reptéren.

 

Eléggé elképedtünk azon a látványon, hogy egy sárga úthenger harcolt a sárkány-hangár felé a domboldalon!

A következő képeken egy növényke: egy téltemető (Eranthis hyemalis) sorsát követhetjük nyomon. Első alkalommal március 9-én láttuk, amint a vaddisznók által teljesen feltúrt terület közepén szépségesen virított. Talán azért kerülték ki - és kímélték meg ezáltal - a vaddisznók, mert mérgező (és védett is, de szerintem erről a vaddisznók nem tudnak - vagy mégis? ).

 

Legközelebb 13-án jártam arra, és megmosolyogtam: arra járók két követ három pálcikával megtámasztva védőgátat építettek a virág mellé. Felnőtt turista vagy kisgyerek volt, nem tudom, de kedves gondolat!

A mély emlékű március 15-i havazás belepte a virágot. 19-én jártam arra, kiszabadítottam a hó alól:

 

Másnap délután porzott az erdő a szárazságtól (jó, csak helyenként, és volt, ahol még maradt egy pici sár, a reptér sarkában még egy kis hó is maradt, de mégis hihetetlen tempóban száradt fel az erdő talaja), de a virágunk teljesen kiszabadult, és újra feléledt. Újabb egy hét után azonban már olyan megviselt állapotban találtam, hogy arról nem szeretnék fotót feltenni :-(

Utólagos megjegyzés: ez a kis téltemető áprilisra teljesen magához tért, magot érlel (lásd: április  5. fotója).

Közben már kezdenek kihajtani az odvas keltikék (még csak a lilával találkoztam, lehet, hogy a fehér később bújik ki?), az ibolya, a turbolya, ... és kezd igazán tavasz lenni. Csak az időjárás nem tavaszias.

És még egy csokor taplót is láttam a játszótér alatt, a szánkópálya mellett.

A reptéren mindig vannak események. Az első képet a sárkányhangár mellől készítettem.

Már a kezdők is kijöttek gyakorolgatni a felszállást.

 

Vannak igazán eseménydús napok. Ilyen volt március 23. is. A Kővár tele volt ernyősökkel, az út két oldalán egészen a domb aljáig sűrű, tömött sorban álltak és gyakoroltak. Színpompás látvány volt.

A dombon állva fura kerregésre figyeltem fel, és mit látok: egy repülőt egy autóval bebikáznak a reptér közepén :-D

Aztán elkezdett gurulni a gép, sokadik nekifutásra sikerült megfordulnia is, bár közben legalább 6-szor úgy tűnt, lefullad a motor... Igazi mazsola-edzés lehetett. Mikor végre sikerült megfordulnia, akkor szembe jött egy másik gép. Pont úgy nézett ki, mint két lovag, akik felálltak egymással szemben, és bármikor indulhat a roham. De végül kitértek, és felszállt az egyik. Innen már nem is követtem tovább, semmi izgi nem maradt a helyzetben.

Viszont azóta sem tudom, mi indokolta ezt a tükörírásos hordót, mert ugye ebből az irányból visszapillantó tükör, hááááát.... :-D

Hanyatt repülő madár visszapillantó tükrében lenne rendben a felirat, de szerintem a madarak ritkán repülnek hanyatt, viszont akkor sem néznek visszapillantó tükörbe.

 

És ezután jön a legszebb: egy olyan gombára bukkantam, ami ritkaság, magyar oldalon még nem bukkantam rá, csak cseh és német oldalakon találtam meg, és náluk is ritkaságnak számít. A latin neve Microstoma Protracta, csehül Ohnivec Zimní, németül tulipán csészegomba (tulipán csészegomba nálunk is terem, de teljesen más a latin neve: Sarcosphaera coronaria,  5-15 cm nagy lehet, a színe sötétebb). Úgy tűnik, tőlünk északra jobban ismerik: sok helyen előfordul, de mindenütt ritkának számít. Lényegében nincs magyar neve. Nagyon szép, kedves kis csokor az egyszínű, szürkés-barnás avarban a pici gombák virító korallszínű foltja. Több helyen utánanéztem, nem ehető, jellemzően tél végén, tavasz elején jelenik meg. Ezek a fotók kivételesen kattinthatók, a nagyméretű kép új ablakban jelenik meg. Továbbra is kérlek, ha felhasználod a fotót, jelöld meg a forrást!

 

Áprilisban ettől a csoporttól 1 m-re újabb kis telepet találtam, de sokkal kevésbé látványos elrendezésben. A további fotók az áprilisi jegyzetekben találhatók